£άτ๐ģατớκ
2012. október 11., csütörtök
Ez nem az én napom...
Telefonom hangos búgására keltem. Bevánszorogtam a fürdőbe, hogy egy kicsit rendbe szedjem magam. A hajam szanaszét állt, a tegnapi szemfesték meg elkenődött a szemem alatt. Úgy néztem ki, mint egy halott menyasszony. Zuhanyzás se ment valami jól. Már a habokat akartam magamról lemosni, mikor el ment a meleg víz. Úgy látszik ez a nap sem megy valami simán. Belebújtam fürdőköpenyembe, s kisétáltam a fürdőből. Bekapcsoltam a tv-t, közben ruhát kerestem magamnak. Azonban felfigyeltem a híradóban beszélő nő szavára.
" Jó reggelt kívánok! Samanta Parks vagyok. Tegnap este a rajongók megint megőrültek annak hallatán, hogy a nemrég befutó fiúbanda azaz a One Direction London egyik legmenőbb szórakozó helyén bulizott. Próbálták megvesztegetni a biztonsági őröket kisebb-nagyobb összeggel, csak azért hogy bejussanak a fiúkhoz. Sajnos ez a kísérletük nem nagyon vált be, nem tudták megtörni az őrök kő kemény szívét. Néhány képet mégis sikerült csinálniuk a fiukról, amit az interneten megtekinthetnek. Köszönöm figyelmüket! Samanta Parksot hallották."
Hát ez nem lehet igaz. A szívem a megszokottnál lassabban vert, a lábaimat nem is éreztem. Nem bírtam tovább össze roskadtam és mély zokogásba törtem ki. Miért mindig engem kosaraznak ki? Azt hittem, hogy végre találtam egy srácot aki talán kedves és őszinte lesz hozzám, de úgy látszik tévedtem. Magamba fordultam. Ki akartam zárni mindent a fejemből. Csak magamra akartam koncentrálni, de ezt nem tudtam meg valósítani. A telefonom megzavart. Láttam, hogy a telefon kijelzőjén a "munkás" cím villog, ezért megtöröltem a szemem és beleszóltam a telefonba. Szerencsére nem a főnök hívott, hanem Flora. Rögtön levágta a hangom alapján, hogy valami bajom van. Kérdezősködni kezdett. Megmondtam neki amint bemegyek a munkahelyre elmondok neki mindent. Nem volt sok időm, hogy elkészüljek. Ezért felkaptam egy egyszerű ruhát és már siettem is a kocsihoz. Út közben hatalmas nagy durranást hallottam, de nem foglalkoztam vele mind addig ameddig le nem állt a kocsi. Kipattantam gyorsan belőle és megnéztem, hogy mi a probléma. Az első bal oldali gumi defektet kapott. Remek! Már így is késésben vagyok. Gyorsan felhívtam az autó szerelőt, hogy vontassák el a kocsimat. Tíz percre rá ott is voltak. Felrakták a kocsimat egy kis vontatóra. Engem meg elvittek a munkahelyemre. Szerencse, hogy azért vannak rendes emberek is ebben a világban. Fél órás késéssel meg is érkeztem.
-Te meg hol a csudában voltál?- kiabált velem a főnököm.
-El nézést uram, de lerobban a kocsim út közben, és ki kellet hívnom a szerelőket.
-Igen? Hát jó, de még egyszer ez ne forduljon elő, hogy késik ilyen forgalmas napon.
-Igen is uram.
Flora odajött hozzám és átölelt. Rendelések nagy közepette meséltem el neki, hogy-hogy jártam az este.
-Hát ez egy bunkó.- rikkantott fel.
-Pszt! Ne ordíts! Igen az...
-Bocsi, de akkor is! Jaj El annyira sajnálom.
-Ne sajnáld, legalább megmentettem volna magam egy hatalmas nagy csalódástól.
-Ó jaj!
-Mi az? Jaj ne már megint ők.
-Igen és megint a te asztalodhoz ültek le. Akarod, hogy kimenjek én?
-Nem, nem kell.
Felvettem a pultról a tollat, s a jegyzettömbömet és oda sétáltam a fiúkhoz.
-Helló! Mit adhatok?- kérdeztem unottan.
-Mindenkinek fejenként 2db sonkás melegszendvicset és meleg teát.
-Oké, mindjárt hozom.
Sarkon fordultam, s rohanó léptekkel mentem be a konyha részlegre. Vissza már csak kajával a kezemben érkeztem. Odaadtam nekik. Megköszönték. Már akartam volna indulni, amikor egy kéz elkapta a kezem. Vissza néztem és láttam, hogy Zayn az.
-Beszélhetnénk?
-Nincs miről beszélnünk, különben is dolgozom!- azzal kirántottam a kezem a keze közül.
Ő azonban nem hagyta annyiban a dolgot és utánam jött.
-Egy percet kérek csak Elena. Egyetlen percet. Mindent megmagyarázok.
-Oké. Várom.
-Nos szóval gondolom biztos láttad ma a híreket, azért vagy velem ilyen.- én csak bólintottam. - Hidd el nem az van amit ők ott leadtak. Az egész hazugság. Nem voltam, voltunk tegnap bulizni a srácokkal. Csak megtámadott egy csapat lány és nem volt más választásunk be kellett menekülnünk WYW-be. Felajánlottuk az őröknek egy vagyon pénzt, csak ne engedjék be őket. A hátsó ajtón meg nagy nehezen megmenekültünk. Tényleg sajnálom, hogy nem tudtam veled találkozni.
-Azt hiszed, hogy én ezt a kamu dumát csak úgy beveszem? Láttam a képeket is, hogy csajokkal táncoltok. Még videó is készült rólatok. Komolyan Zayn ennyire tartasz engem, hogy csak úgy össze-vissza hazudsz nekem? Tudod mit felejtsük el egymást.
-De Elena...
-Hagyj békén!
2012. október 4., csütörtök
Akkor randi, vagy még sem...
-Most mégis mit csináljak?
-Hívd fel!
-És mi van ha lenéző lesz?
-Jaj El miért lenne?
-Nem tudom.
-Akkor meg HÍVD MÁR FEL!
-Jól van na.... Nem merem.
Hát igen a mai nap sem kezdődött valami hiper-szuper módon. Már kora reggel felkeltettem Florat, hogy jöjjön át, mert egy nagyon fontos életbevágó hírem van számára. Nem lelkesedett nagyon, mivel elég korán keltettem és utálja ha korán ébresztik fel, de azért még is csak átjött. Elmeséltem neki, hogy a "titokzatos fiú" azaz Zayn belecsempészte a köténykém zsebébe a telefon számát. Mint akinek elmentek otthonról felpattant és az ágyamat vette célba. Addig addig ugrált rajta, míg nekem is megjött hozzá a kedvem. Csatlakoztam drága jó barát nőmhöz.
-Fel sem tudom fogni, hogy végre raaandiiznii fogsz.- kiabált.
-Én sem.- vele egyetemben.
-Hupsz.
Ennyit nyögött ki és máris mind a ketten a padlón landoltunk. Nevettünk még egy darabig, amíg nem arra ösztönzött, hogy hívjam fel. Nos innentől tudjátok. Kicsit vitatkoztunk.
-Add ide a telefont majd én felhívom akkor.
-Dehogy adom inkább leküzdöm a félelmem és felhívom.... Kicsöng.. Jézus Úr Isten. Jézus Úr Isten.
-Nyugi már! Nem lesz semmi baj.-ölelt meg hátulról Lori.
-Haló?- szólt bele a telefontba egy mély hang.
-Hello, Zayn te vagy az?-kérdeztem kicsit megszeppenve.
-Igen. És te benned kit tisztelhetek?- viccelődött.
-Elena vagyok. Tudod a Nando'sból.
-Ja igen Elena. Hogy vagy? Nem fáj már a fejed?
-Köszönöm jól. Már nem. / térj már a lényegre- szólt közbe Flora./ - Nos Zayn volna kedved valamikor találkozni, velem?
- Persze örömmel. Este érted megyek. Legyél nyolcra kész. Most viszont mennem kell. Szia.
-Rendben, szia!
Atya ég el sem tudom hinni, hogy vére erőt vettem magamon és felhívtam. Beszélgetésünk alatt éreztem, hogy kezdek pirulni amit Lori észre is vett. Nagy ujjongásba, sikítozásba törtünk ki. Kivágtam a szekrényem ajtaját akkora lendülettel csattan neki a falnak, hogy majdnem kijött a helyéről. Turkáltam a ruháim közt,de egy normális ruhát sem találtam amit fel tudnák venni estére. Egyáltalán hova visz? Elegáns ruhát vegyek fel, vagy egy kicsit szabadabbat? A kettő közötti fazonra gondoltam ezért el mentünk Floraval plázázni. Rengeteg szebbnél-szebb ruha sorakozott az áruházban. Végül megpillantottam a nekem való ruhát. Türkiz alapon szürke flitterekkel díszített koktél ruha. Kifizettem és siettem is készülődni, mert már hat óra el múlott. Már rég voltam ilyen izgatott. A pillangók a hasamban csak úgy röpdöstek. Flori megcsinálta a hajam és haza ment. Nem akarta megvárni míg én is el megyek. Felvettem az új kis ruhácskám, egy kis festékkel kicsinosítottam magam, és vártam, hogy a "lovagom" megérkezzen.
*
Már kilenc óra és még mindig nem érkezett meg. Lefeküdtem az ágyra és néztem a telefonom kijelzőjét. Láttam kaptam egy üzenetet egy órája tőle. Persze, hogy nem jelezte ki... Megnyitottam a mappát és elolvastam a levelet.
" Elena, ne haragudj,de el kell halasztanunk a mai estét. Közbe jött valami. Nagyon sajnálom!
Zayn"
A csalódottság annyira megviselt. Mély zokogásba törtem ki. Miért mindig velem történik ez? Tudom, hogy nem tehet róla. Biztos megbeszélésre kellet mennie, vagy próbája van. Remélem azért holnap találkozok vele.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

