Ez nem az én napom...

Telefonom hangos búgására keltem. Bevánszorogtam a fürdőbe, hogy egy kicsit rendbe szedjem magam. A hajam szanaszét állt, a tegnapi szemfesték meg elkenődött a szemem alatt. Úgy néztem ki, mint egy halott menyasszony. Zuhanyzás se ment valami jól. Már a habokat akartam magamról lemosni, mikor el ment a meleg víz. Úgy látszik ez a nap sem megy valami simán. Belebújtam fürdőköpenyembe, s kisétáltam a fürdőből. Bekapcsoltam a tv-t, közben ruhát kerestem magamnak. Azonban felfigyeltem a híradóban beszélő nő szavára. 

" Jó reggelt kívánok! Samanta Parks vagyok. Tegnap este a rajongók megint megőrültek annak hallatán, hogy a nemrég befutó fiúbanda azaz a One Direction  London egyik legmenőbb szórakozó helyén bulizott. Próbálták megvesztegetni a biztonsági őröket kisebb-nagyobb összeggel, csak azért hogy bejussanak a fiúkhoz. Sajnos ez a kísérletük nem nagyon vált be, nem tudták megtörni az őrök kő kemény szívét. Néhány képet mégis sikerült csinálniuk a fiukról, amit az interneten megtekinthetnek. Köszönöm figyelmüket! Samanta Parksot hallották."

Hát ez nem lehet igaz. A szívem a megszokottnál lassabban vert, a lábaimat nem is éreztem. Nem bírtam tovább össze roskadtam és mély zokogásba törtem ki. Miért mindig engem kosaraznak ki? Azt hittem, hogy végre találtam egy srácot aki talán kedves és őszinte lesz hozzám, de úgy látszik tévedtem. Magamba fordultam. Ki akartam zárni mindent a fejemből. Csak magamra akartam koncentrálni, de ezt nem tudtam meg valósítani. A telefonom megzavart. Láttam, hogy a telefon kijelzőjén a "munkás" cím villog, ezért megtöröltem a szemem és beleszóltam a telefonba. Szerencsére nem a főnök hívott, hanem Flora. Rögtön levágta a hangom alapján, hogy valami bajom van. Kérdezősködni kezdett. Megmondtam neki amint bemegyek a munkahelyre elmondok neki mindent. Nem volt sok időm, hogy elkészüljek. Ezért felkaptam egy egyszerű ruhát és már siettem is a kocsihoz. Út közben hatalmas nagy durranást hallottam, de nem foglalkoztam vele mind addig ameddig le nem állt a kocsi. Kipattantam gyorsan belőle és megnéztem, hogy mi a probléma. Az első bal oldali gumi defektet kapott. Remek! Már így is késésben vagyok. Gyorsan felhívtam az autó szerelőt, hogy vontassák el a kocsimat. Tíz percre rá ott is voltak. Felrakták a kocsimat egy kis vontatóra. Engem meg elvittek a munkahelyemre. Szerencse, hogy azért vannak rendes emberek is ebben a világban. Fél órás késéssel meg is érkeztem. 
-Te meg hol a csudában voltál?- kiabált velem a főnököm.
-El nézést uram, de lerobban a kocsim  út közben, és ki kellet hívnom a szerelőket.
-Igen? Hát jó, de még egyszer ez ne forduljon elő, hogy késik ilyen forgalmas napon.
-Igen is uram.
Flora odajött hozzám és átölelt. Rendelések nagy közepette meséltem el neki, hogy-hogy jártam az este. 
-Hát ez egy bunkó.- rikkantott fel.
-Pszt! Ne ordíts! Igen az...
-Bocsi, de akkor is! Jaj El annyira sajnálom.
-Ne sajnáld, legalább megmentettem volna magam egy hatalmas nagy csalódástól.
-Ó jaj!
-Mi az? Jaj ne már megint ők.
-Igen és megint a te asztalodhoz ültek le. Akarod, hogy kimenjek én? 
-Nem, nem kell.
Felvettem a pultról a tollat, s a jegyzettömbömet és oda sétáltam a fiúkhoz. 
-Helló! Mit adhatok?- kérdeztem unottan.
-Mindenkinek fejenként 2db sonkás melegszendvicset és meleg teát. 
-Oké, mindjárt hozom.
Sarkon fordultam, s rohanó léptekkel mentem be a konyha részlegre. Vissza már csak kajával a kezemben érkeztem. Odaadtam nekik. Megköszönték. Már akartam volna indulni, amikor egy kéz elkapta a kezem. Vissza néztem és láttam, hogy Zayn az. 
-Beszélhetnénk? 
-Nincs miről beszélnünk, különben is dolgozom!- azzal kirántottam a kezem a keze közül.
Ő azonban nem hagyta annyiban a dolgot és utánam jött.
-Egy percet kérek csak Elena. Egyetlen percet. Mindent megmagyarázok. 
-Oké. Várom.
-Nos szóval gondolom biztos láttad ma a híreket, azért vagy velem ilyen.- én csak bólintottam. - Hidd el nem az van amit ők ott leadtak. Az egész hazugság. Nem voltam, voltunk tegnap bulizni a srácokkal. Csak megtámadott egy csapat lány és nem volt más választásunk be kellett menekülnünk WYW-be. Felajánlottuk az őröknek egy vagyon pénzt, csak ne engedjék be őket. A hátsó ajtón meg nagy nehezen megmenekültünk. Tényleg sajnálom, hogy nem tudtam veled találkozni.
-Azt hiszed, hogy én ezt a kamu dumát csak úgy beveszem? Láttam a képeket is, hogy csajokkal táncoltok. Még videó is készült rólatok. Komolyan Zayn ennyire tartasz engem, hogy csak úgy össze-vissza hazudsz nekem? Tudod mit felejtsük el egymást. 
-De Elena...
-Hagyj békén!

Akkor randi, vagy még sem...

-Most mégis mit csináljak?

-Hívd fel!

-És mi van ha lenéző lesz?

-Jaj El miért lenne?

-Nem tudom.

-Akkor meg HÍVD MÁR FEL!

-Jól van na.... Nem merem.

Hát igen a mai nap sem kezdődött valami hiper-szuper módon. Már kora reggel felkeltettem Florat, hogy jöjjön át, mert egy nagyon fontos életbevágó hírem van számára. Nem lelkesedett nagyon, mivel elég korán keltettem és utálja ha korán ébresztik fel, de azért még is csak átjött. Elmeséltem neki, hogy a "titokzatos fiú" azaz Zayn belecsempészte a köténykém zsebébe a telefon számát. Mint akinek elmentek otthonról felpattant és az ágyamat vette célba. Addig addig ugrált rajta, míg nekem is megjött hozzá a kedvem. Csatlakoztam drága jó barát nőmhöz.

-Fel sem tudom fogni, hogy végre raaandiiznii fogsz.- kiabált.

-Én sem.- vele egyetemben.

-Hupsz.

Ennyit nyögött ki és máris mind a ketten a padlón landoltunk. Nevettünk még egy darabig, amíg nem arra ösztönzött, hogy hívjam fel. Nos innentől tudjátok. Kicsit vitatkoztunk.

-Add ide a telefont majd én felhívom akkor.

-Dehogy adom inkább leküzdöm a félelmem és felhívom.... Kicsöng.. Jézus Úr Isten. Jézus Úr Isten.

-Nyugi már! Nem lesz semmi baj.-ölelt meg hátulról Lori.

-Haló?- szólt bele a telefontba egy mély hang. 

-Hello, Zayn te vagy az?-kérdeztem kicsit megszeppenve. 

-Igen. És te benned kit tisztelhetek?- viccelődött.

-Elena vagyok. Tudod a Nando'sból.

-Ja igen Elena. Hogy vagy? Nem fáj már a fejed?

-Köszönöm jól. Már nem. / térj már a lényegre- szólt közbe Flora./ - Nos Zayn volna kedved valamikor találkozni, velem? 

- Persze örömmel. Este érted megyek. Legyél nyolcra kész. Most viszont mennem kell. Szia.

-Rendben, szia!

Atya ég el sem tudom hinni, hogy vére erőt vettem magamon és felhívtam. Beszélgetésünk alatt éreztem, hogy kezdek pirulni amit Lori észre is vett. Nagy ujjongásba, sikítozásba törtünk ki. Kivágtam a szekrényem ajtaját akkora lendülettel csattan neki a falnak, hogy majdnem kijött a helyéről. Turkáltam a ruháim közt,de egy normális ruhát sem találtam amit fel tudnák venni estére. Egyáltalán hova visz? Elegáns ruhát vegyek fel, vagy egy kicsit szabadabbat? A kettő közötti fazonra gondoltam ezért el mentünk Floraval plázázni. Rengeteg szebbnél-szebb ruha sorakozott az áruházban. Végül megpillantottam a nekem való ruhát. Türkiz alapon szürke flitterekkel díszített koktél ruha. Kifizettem és siettem is készülődni, mert már hat óra el múlott. Már rég voltam ilyen izgatott. A pillangók a hasamban csak úgy röpdöstek. Flori megcsinálta a hajam és haza ment. Nem akarta megvárni míg én is el megyek. Felvettem az új kis ruhácskám, egy kis festékkel kicsinosítottam magam, és vártam, hogy a "lovagom" megérkezzen.  

                                                              *

Már kilenc óra és még mindig nem érkezett meg. Lefeküdtem az ágyra és néztem a telefonom kijelzőjét. Láttam kaptam egy üzenetet egy órája tőle. Persze, hogy nem jelezte ki... Megnyitottam a mappát és elolvastam a levelet.

" Elena, ne haragudj,de el kell halasztanunk a mai estét. Közbe jött valami. Nagyon sajnálom! 

                                                                                                                                              Zayn"

A csalódottság annyira megviselt. Mély zokogásba törtem ki. Miért mindig velem történik ez? Tudom, hogy nem tehet róla. Biztos megbeszélésre kellet mennie, vagy próbája van. Remélem azért holnap találkozok vele.

A találkozás...

Bocsi, hogy ilyen sokára hoztam a részt, de nem volt időm, meg lusta is voltam. Jó olvasást!:*

Esténként azon gondolkozom, hogy nem-e csináltam-e az nap valami nagy hülyeséget. Az idő csak múlik és múlik nem tudsz azon agyalni, hogy milyen napod lesz másnap vagy, hogy épp kibe botlasz bele. Lehet akár egy idegen, volt szerelmed, ellenséged, ismerősöd, de lehet egy olyan személy, akit egyszer már láttál csak nem tudod ki ő, s hol lakik. Viszont valami megfogott benne.Akár a szeme az illata, vagy az érintése. Utána már csak rá tudsz gondolni, vele álmodsz, elképzeled milyen lehetne kettőtök élete. Mi van akkor ha azt a bizonyos személyt nem fogod már soha viszont látni? Rosszabbik esetbe beleőrülsz a fájdalomba. Mintha csak az egyik feledet tépték volna szét. Jobbik esetbe elfelejted, hisz nem is ismerted, még a nevét sem tudtad. 

-Hahó El! Minden rendben?- legyezgette a szemem előtt kezét Flora.
-Ja, persze ne haragudj. Egy kicsit el bambultam. Elég fáradt vagyok mostanság. 
-Én is főleg ez a túlóra, mellette a tanulás. Nekem ez már egy......
-Mi az....? Mi van..? Mond már kérlek!! 
Újabb kérdésbe kezdtem volna mikor befogta a szám és a bejárati ajtó felé mutatott. Öt jómódú, srác lépett be rajta. Ha rájuk nézel nagy egoistaságot, bunkóságot, önzőséget látsz a szemükben. Főleg a kis fürtösében. Igen fürtös, mivel gyönyörű göndör gesztenyebarna haja van, ezért neveztük el fürtösnek. Aztán volt egy szőke hajú srác is, aki inkább egy manóra hasonlított nem is emberre. A harmadik fiú jellegzetessége a csíkos póló, egészen jól áll neki. Egyedül a kockás inges volt természetes, benne nagyon nem találtunk hibát, csak annyit h folyton mosolygott. Egész jó kedvel kuncogtunk Florival míg nem bejött az ajtón az utolsó fiú is. Sötét barna haj varázslatosan csillogó szemek...mintha...minta őt már láttam volna valahol. 
-Az kizárt hol láthattad volna?
-Nem tudom,de annyira ismerős.
-Akkor meny és derícsd ki.- Utasított a legjobb barátnőm.
-Miért pont én?
-1. Azért mert látom,hogy bejön. 2. Mert a te asztalodhoz ültek le. 
-Hogy te....
Inkább nem szóltam semmit sarkon fordultam és mosolyogva gyors léptekkel oda mentem az öt sráchoz.Egy lépés választott el az asztaltól amikor  megcsúsztam a padlón. Akkorát estem, mint az ólajtón. Jól be is vágtam a fejem. Egyből mind az öten a segítségemre siettek. Folyamatossan kérdezgették, hogy "ugye jól vagy!? Nincs semmi bajod?" A fejem csak sajgott nem tudtam beszélni se, ezért csak bólogattam. Amikor nagy nehezen fel tápászkodtam a hideg kőről egy kéz el kapta a derekamat és egészen a pultig el nem engedte.
-Remélem minden rendben. Máskor vigyázz egy kicsit jobban magadra.
-Igen. Rendben.- már indult volna el de meg ragadtam a kezét.- Várj mond csak mi még nem találkoztunk valahol?
-*édes nevetés* De igen. 
-Ohh... És el tudnád mondani pontosan hol is? 
-A St. Jame's parkban. Épp arra sétáltam mikor rám estél.
-Opsz.., hogy az te voltál!?
-Igen. Amúgy a nevem Zayn Malik. 
-Elena Fisher.-kezet fogtunk.
-Nos Elena nekem most mennem kell de azért remélem még találkozunk. 
-Én is remélem.

URAM ATYÁM végre találkoztam Zaynnel a titokzatos fiúval akire rá estem a parkban. Egész este csak ugráltam az ágyamon, annyira boldog vagyok. Ugrálás közben megcsúszott a lábam és leestem az ágyról. Gratulálok Elena ma már másodszor töröd ki a nyakad.
-Minden rendben? -nyitott be drága mamikám.
-Persze csak megint bénáztam. 
-Jaj vigyázz már jobban magadra. Nem kell semmit ki mosni?
-Oké de. Itt van a köténykém.  
-Előtte pakolj ki belőle mindent, ne hogy ki mossak véletlen valamit.
Nem volt benne nagyon sok minden csak egy jegyzettömb hozzá egy toll és valami papír fecni. Vajon ez mi lehet. Kihajtogattam és ott villogott benne egy telefonszám és a gazdája neve.

Munka kell

Köszönöm a komikat! Tényleg nagyon jól esik, az is, hogy ilyen sokan olvassák a blogom. További jó olvasást!:) xx

-Jézusom! Jól vagy? Úgy remegsz, mint e

gy nyárfa levél.

-Semmi bajom Mamika! Csak fáradt vagyok. Fel megyek és lefekszem egy picit.

-Rendben szívem.

-Nagyon sajnálom mami, hogy az előbb úgy kiabáltam veled. Ne haragudj.

-Nem haragszom. Na meny ne, hogy itt össze ess nekem!

Annyira kedves, soha nem tud rám haragudni. Én meg olyan bunkó voltam vele. Nem vagyok normális. Már csak ő maradt nekem. Nincs senkim rajta kívül, és így bánok vele? Mostantól tényleg lenyugszom és el számolok előbb háromig, mielőtt össze-vissza kiabálnék. Megint szóba jött, hogy "jól vagy"? Ez már beteges! Komolyan jól vagyok, vagy is nem tudom, de az biztos, hogy nem anyuék miatt. Egészen más dologról van szó. Amióta rá estem arra a srácra, nem tudom elfelejteni gyöngéd kezeit, gesztenyebarna szemét, és édes mosolyát. Azt hiszem szerelmes vagyok. Hogy mi van?? Szerelmes? Én? Az teljes mértékkel ki van zárva, hisz nem is ismerem, még a nevét sem tudom. Azt viszont igen, hogy nem fogom egykönnyen elfelejteni.

                                                                           ***

-Kérem vegyenek elő egy lapot. A kérdések a táblán. Írják fel a nevüket a lapra mielőtt beadják. A dolgozatra tizenöt percet kapnak.

-Dolgozat milyen dolgozat?- kérdeztem Floratól suttogva.

-Amit tegnap vetünk. Ápropó... Miért nem hívtál vissza? Vagy ezerszer hívtalak.

-Teljesen ki ment a fejemből. Sajnálom.

-Ms.Fisher valami baj van?- jött oda hozzám a tanárnő.

-Semmi baj.

-Akkor meg kezdjen bele a dolgozatába!

Hogy kezdenék bele, ha nem is készültem rá? Elfelejtettem, hogy dolgozatot írunk. Miért pont velem történik mindig ez? Nem birok semmire sem koncentrálni. Pedig valamit rá kéne firkantanom, hogy ne üresen adjam be. Az első két kérdés egyszerű volt. A többit pedig megpróbáltam Floraról le lesni. A napom ismét egész unalmasan telt. 

- Megjöttem!

-.....

-Hahó nagyi, itthon vagy? 

Nem válaszolt, ez különös mivel soha nem szokott itthonról el menni. Mindig ha valami kell én ugrok le a boltba. Felmentem az emeletre, s halk szipogások, orrfújásokra lettem figyelmes. Követtem a hangokat, míg a nagyi szobájába találtam magam. Ott ült az ágyon és sírt. Kezében egy halom csekket tartott. 

- Mamika mi történt?

-Annyira sajnálom. Azt hittem, hogy elbírlak tartani, de tévedtem. Nincs elég pénzünk a házra. Nagyon magas a villany számlánk. A nyugdíjam nem elég még arra is, hogy ruhákat vegyünk számodra, de én nagyon szeretném, hogy mindened meg legyen.

-Nyugodj meg, minden rendben lesz. Majd együtt megoldjuk!

Nagyon rossz volt nézni, ahogy a nagymamám ott ül és zokog. Magamhoz húztam és átöleltem. Adtam egy puszit az arcára és megmondtam neki,hogy most el kell mennem, de majd jövök. Futottam ahogy csak tudtam. Végül megálltam egy nagy ház előtt, becsöngettem.

-Szia! Hát téged meg mi szél hozott?- köszöntött a barátnőm.

-Bejöhetnék? Nagyon fontos lenne!

Fent az emeleten bementünk Flora szobájába. Nagy kíváncsisággal kérdezősködött. 

-Most már el kell mondanod! De amint látom nem valami jó dologról van szó.

-Hát ez egyáltalán nem valami jó dolog amit most el mondok. Úgy nézz ki tönkre mentünk. Maminak nem elég a nyugdíja, hogy vezesse a háztartást, mellette meg, hogy eltartson engem. Nem tudom mi tegyek. Olyan érzésem van, mintha ez az egész az én hibám lenne.

-Dehogy a te hibád. Azért nincs pénze a nagyidnak, mert mostanság minden drágább. Ez ellen meg könnyen segíthetünk.

-Tényleg? Mégis hogyan?

-Kell valami munkát vállalnod. Jöhetnél te is a Nando's-ba dolgozni. Én is ott kaptam állást. Ma kezdek. 

-Betudnál engem is valahogy juttatni?

-Persze, úgyis keresnek még alkalmazottakat. 

Ez nagyszerű, végre segíthetek a nagyimnak. Egyenesbe fogunk jönni. Persze meg kellet ígérnem Floranak, hogy munka mellet tanulni is fogok, mert különben nem fogja elintézni, hogy engem is bevegyenek. Legalább könnyebb lesz olyas valakivel tanulni aki kitűnő tanuló. Délután elkísértem Lorát a munkahelye. A főnök egész kedves volt. Bemutatkoztam, elmondtam miért szeretnék itt dolgozni. Egész jól ment. Holnaptól már én is itt fogok dolgozni. El mondta mit kell csinálni, mik a szabályok. Nem túl nehéz, az egésznek az a lényege, hogy legyünk kedvesek a vendégekkel. Azt hiszem ezzel nem lesz gond. Mamikának is elmeséltem, hogy dolgozni fogok járni mindennap és, hogy ne félje minden nap tanulok. Most írom az utolsó leckét. Amit kellet bemagoltam. Ágyő fura nap. Helló új nap...

Jól vagyok!

Köszönöm szépen a bevezetőhöz a komikat. Nagyon jól esett! Továbbra is szeretném, hogy írjatok véleményt. Ha tetszik a rész, ha nem. Addig is puszi!:*

-Elena igyekezz! Még a végén elkésel.

-Rögtön jövök.

Nos igen. Újra elérkezett a nemvárt tanítási időszak. Nem akarok jelen pillanatban emberek közé menni, de meg akarok változni. Meg kell változnom! Nem lenne helyes ha magántanárhoz járnék. Új életem ettől a naptól kezdve megváltozik. A kis éjjeli szekrényemre pillantottam. Ott volt a szüleim képe rajta. Oda sétáltam nyomtam rá egy puszit és megfogadtam, hogy tovább lépek. Lesiettem gyorsan adtam az én drága nagyikámnak egy puszit az arcára és kocsiba ültem. Az iskola ugyanolyan volt, mint az elmúlt évben. Egy cseppet sem változott, maximum annyival, hogy a termek ki lettek festve. Ahogy bámultam az előttem lévő semmire hátulról valaki megijesztett.

-Ááááááá.- sikítottam.-Normális vagy? Rám akartad hozni a frászt? Mert akkor sikerült!- kiabáltam.

-Neked is szia! Bocsi nem akartalak megijeszteni. Ne haragudj.- olyan megbánó szemekkel nézett, hogy nem tudtam rá haragudni.

-Rád nem lehet haragudni Flora! Gyere ide.- Megöleltem.

-Figyelj minden rendben?

-Persze semmi bajom. Mennyünk be mert ha jól hallottam az előbb becsengettek.

A délelőttöm egész unalmasan telt. Egyik órán se tudtam olyan fitt lenni, mint ami az megszokás volt. És sajnos ezt észre is vették.

-Ne feledjétek holnap dolgozatot írunk. Kérek mindenkit tanuljon, az idei pontok számítanak nagyon is!- mondta Mrs. Gibling.- Fisher kisasszony ide fáradna egy percre?

-Jó napot tanárnő miben segíthetek?

-Minden rendben van? Úgy látom, mint ha még mindig nem tette magát túl a történteken.

-Minden a legnagyobb rendben. Jól vagyok. Tényleg. Csak... kicsit fáradt vagyok.

-Tudja tavaly megsajnáltuk, hogy meghaltak a szülei és, hogy nem tud oda koncentrálni a dolgokra. Na, de azóta eltelt négy hónap.

-Igen tudom tanárnő de...

-Kérem próbáljon koncentrálni a tanulásra. Idén már nem tehetünk kivételt. Megértet Elena?

-Igen tanárnő. Viszlát.

Hát igen egy kellemes beszélgetésben részesültem Mrs. Gibling tanárnővel. De igaza van, teljes mértékben! Mostantól csak is a tanulásra koncentrálok. Mielőtt haza mennék beugrok a boltba, mert el fogyott a cigim. Régebben sosem cigiztem, csak mióta anyuék elhunytak. Vettem mellé egy kis alkoholt is, csak, hogy jobban érezzem magam. A nagyi nem tud semmiről és nem is akarom, hogy megtudja mi lett az ő kis pici unokájából.

-Szia nagyikám! Megjöttem!- üdvözöltem kedvesen és mosolygósan.

-Szia kicsikém. Éhes vagy? Főztem finom paradicsom levest. Még meleg. Kérsz?

Nem akartam megbántani, annyira rendes hozzám, ráadásul éhes is voltam egy picit.

-Hogy telt az első nap a suliban?

- Jó volt. Minden rendben volt.- mosolyogtam akaratom ellenére is.

-Oohh igazán? Mielőtt megérkeztél volna felhívott Mrs. Gibling tanárnő, azzal az indokkal, hogy nem figyeltél semelyik órán sem. Ráadásul a többi tanár is panaszkodott. Aggódnak miattad.

-Nem kell a sajnálatuk. Meg vagyok. Miért nem fogja ez fel senki!?- kiabáltam bele szerencsétlen arcába.

Jobbnak láttam ha most el tűnök otthonról. Megfogtam a táskám és bevágtam magam után a bejárati ajtót. A szél erősen fújt. Gyönyörű látvány fogott meg, a tarka levelek csak úgy hullottak a fákról. Egyszerűen mesés volt. Nem törődtem azzal, hogy ki lát és ki nem. Elkezdtem körbe-körbe forogni. Varázslatos volt. Kicsit túl sokáig pörögtem és nem vettem észre, hogy jön velem szembe valaki. Megbotlottam és ráestem. Annyira hihetetlennek látszott az egész. Csak egy leheletnyi távolság volt köztünk. Szikrázott a levegő, éreztem kezd egy kicsit cikis lenni a szitu. 

-Jaj bocsáss meg. Nem direkt volt. Nem vettelek észre.- leszálltam róla és próbáltam kihúzni magam a csávából. 

-Nyugi. Semmi baj.- elmosolyodott. 

Azok a gyönyörű gesztenye barna szemei megbabonáztak. Minden haragomat, bánatomat elfeledtem. Nyugalom töltötte meg a szívemet. Álmodozásomat a telefonom rezgése zavarta meg.

-Halló?

-Szia El! Figyelj meg tudnád pontosan mondani, hogy holnap miből is írunk dolgozatot? Nem nagyon figyeltem az órán.- mondta szégyenkezve Flora.

-Szia Lora bocsi, de most nem vagyok otthon. Tíz perc múlva vissza tudnál hívni?

-Hogyne. Akkor majd hívlak. Szia.

-Szia.- leraktam majd folytattam a sajnálkozást.- Bocsi de most mennem kell. És még egyszer ne haragudj.

Sarkon fordultam és már siettem is, nem akartam, hogy még kínosabbá váljon a helyzet. Hallottam, hogy kiabál valamit utánam, csak azt nem, hogy mit.

Prológus

Emlékszem kiskoromban anyu minden este bejött a szobámba és énekelt. Soha sem kértem, mindig magától jött. Imádtam a hangját, elvarázsolt a dallama. Úgy éreztem, mint ha egy mesébe cseppentem volna be. Királylánynak éreztem magam, aki szabad, mint a szél, de olykor jámbor akár csak egy kis bárány. Általában a legtöbb mese happy and- el zárul, azonban az enyém elég kegyetlenül. Próbálom el felejteni a múltat, de nem megy. Elég szoros kapocs fűződik a szüleimhez. Amikor csak el megyek egy garázs mellet, (amiből jön ki a friss benzin illat) könnyek hullanak a szememből. Apura emlékeztet. Milyen jó is volt. Gondolok rájuk minden egyes nap, de amit csinálok, hogy folyton magamba fordulok az már nem normális. Valakinek ki kell öntenem a szívem végre. Florat nem akarom ilyenekkel pesztrálni, neki is meg van a maga baja. Remélem az elkövetkezendő évben minden más lesz. Valami jónak kell történnie. Érzem itt a változás szele, ami engem is sodor magával.