Emlékszem kiskoromban anyu minden este bejött a szobámba és énekelt. Soha sem kértem, mindig magától jött. Imádtam a hangját, elvarázsolt a dallama. Úgy éreztem, mint ha egy mesébe cseppentem volna be. Királylánynak éreztem magam, aki szabad, mint a szél, de olykor jámbor akár csak egy kis bárány. Általában a legtöbb mese happy and- el zárul, azonban az enyém elég kegyetlenül. Próbálom el felejteni a múltat, de nem megy. Elég szoros kapocs fűződik a szüleimhez. Amikor csak el megyek egy garázs mellet, (amiből jön ki a friss benzin illat) könnyek hullanak a szememből. Apura emlékeztet. Milyen jó is volt. Gondolok rájuk minden egyes nap, de amit csinálok, hogy folyton magamba fordulok az már nem normális. Valakinek ki kell öntenem a szívem végre. Florat nem akarom ilyenekkel pesztrálni, neki is meg van a maga baja. Remélem az elkövetkezendő évben minden más lesz. Valami jónak kell történnie. Érzem itt a változás szele, ami engem is sodor magával.
Izgalmasnak ígérkezik. Kíváncsi vagyok. Engem érdekel :)) xx
VálaszTörlésHűha nagyon kíváncsivá tettél! Szerintem eléggé érdekes lesz a sztori. ;)
VálaszTörlésKöszönöm lányok, hogy írtatok! Ezzel több önbizalmat adtok nekem!:)
VálaszTörlés