Jól vagyok!

Köszönöm szépen a bevezetőhöz a komikat. Nagyon jól esett! Továbbra is szeretném, hogy írjatok véleményt. Ha tetszik a rész, ha nem. Addig is puszi!:*

-Elena igyekezz! Még a végén elkésel.

-Rögtön jövök.

Nos igen. Újra elérkezett a nemvárt tanítási időszak. Nem akarok jelen pillanatban emberek közé menni, de meg akarok változni. Meg kell változnom! Nem lenne helyes ha magántanárhoz járnék. Új életem ettől a naptól kezdve megváltozik. A kis éjjeli szekrényemre pillantottam. Ott volt a szüleim képe rajta. Oda sétáltam nyomtam rá egy puszit és megfogadtam, hogy tovább lépek. Lesiettem gyorsan adtam az én drága nagyikámnak egy puszit az arcára és kocsiba ültem. Az iskola ugyanolyan volt, mint az elmúlt évben. Egy cseppet sem változott, maximum annyival, hogy a termek ki lettek festve. Ahogy bámultam az előttem lévő semmire hátulról valaki megijesztett.

-Ááááááá.- sikítottam.-Normális vagy? Rám akartad hozni a frászt? Mert akkor sikerült!- kiabáltam.

-Neked is szia! Bocsi nem akartalak megijeszteni. Ne haragudj.- olyan megbánó szemekkel nézett, hogy nem tudtam rá haragudni.

-Rád nem lehet haragudni Flora! Gyere ide.- Megöleltem.

-Figyelj minden rendben?

-Persze semmi bajom. Mennyünk be mert ha jól hallottam az előbb becsengettek.

A délelőttöm egész unalmasan telt. Egyik órán se tudtam olyan fitt lenni, mint ami az megszokás volt. És sajnos ezt észre is vették.

-Ne feledjétek holnap dolgozatot írunk. Kérek mindenkit tanuljon, az idei pontok számítanak nagyon is!- mondta Mrs. Gibling.- Fisher kisasszony ide fáradna egy percre?

-Jó napot tanárnő miben segíthetek?

-Minden rendben van? Úgy látom, mint ha még mindig nem tette magát túl a történteken.

-Minden a legnagyobb rendben. Jól vagyok. Tényleg. Csak... kicsit fáradt vagyok.

-Tudja tavaly megsajnáltuk, hogy meghaltak a szülei és, hogy nem tud oda koncentrálni a dolgokra. Na, de azóta eltelt négy hónap.

-Igen tudom tanárnő de...

-Kérem próbáljon koncentrálni a tanulásra. Idén már nem tehetünk kivételt. Megértet Elena?

-Igen tanárnő. Viszlát.

Hát igen egy kellemes beszélgetésben részesültem Mrs. Gibling tanárnővel. De igaza van, teljes mértékben! Mostantól csak is a tanulásra koncentrálok. Mielőtt haza mennék beugrok a boltba, mert el fogyott a cigim. Régebben sosem cigiztem, csak mióta anyuék elhunytak. Vettem mellé egy kis alkoholt is, csak, hogy jobban érezzem magam. A nagyi nem tud semmiről és nem is akarom, hogy megtudja mi lett az ő kis pici unokájából.

-Szia nagyikám! Megjöttem!- üdvözöltem kedvesen és mosolygósan.

-Szia kicsikém. Éhes vagy? Főztem finom paradicsom levest. Még meleg. Kérsz?

Nem akartam megbántani, annyira rendes hozzám, ráadásul éhes is voltam egy picit.

-Hogy telt az első nap a suliban?

- Jó volt. Minden rendben volt.- mosolyogtam akaratom ellenére is.

-Oohh igazán? Mielőtt megérkeztél volna felhívott Mrs. Gibling tanárnő, azzal az indokkal, hogy nem figyeltél semelyik órán sem. Ráadásul a többi tanár is panaszkodott. Aggódnak miattad.

-Nem kell a sajnálatuk. Meg vagyok. Miért nem fogja ez fel senki!?- kiabáltam bele szerencsétlen arcába.

Jobbnak láttam ha most el tűnök otthonról. Megfogtam a táskám és bevágtam magam után a bejárati ajtót. A szél erősen fújt. Gyönyörű látvány fogott meg, a tarka levelek csak úgy hullottak a fákról. Egyszerűen mesés volt. Nem törődtem azzal, hogy ki lát és ki nem. Elkezdtem körbe-körbe forogni. Varázslatos volt. Kicsit túl sokáig pörögtem és nem vettem észre, hogy jön velem szembe valaki. Megbotlottam és ráestem. Annyira hihetetlennek látszott az egész. Csak egy leheletnyi távolság volt köztünk. Szikrázott a levegő, éreztem kezd egy kicsit cikis lenni a szitu. 

-Jaj bocsáss meg. Nem direkt volt. Nem vettelek észre.- leszálltam róla és próbáltam kihúzni magam a csávából. 

-Nyugi. Semmi baj.- elmosolyodott. 

Azok a gyönyörű gesztenye barna szemei megbabonáztak. Minden haragomat, bánatomat elfeledtem. Nyugalom töltötte meg a szívemet. Álmodozásomat a telefonom rezgése zavarta meg.

-Halló?

-Szia El! Figyelj meg tudnád pontosan mondani, hogy holnap miből is írunk dolgozatot? Nem nagyon figyeltem az órán.- mondta szégyenkezve Flora.

-Szia Lora bocsi, de most nem vagyok otthon. Tíz perc múlva vissza tudnál hívni?

-Hogyne. Akkor majd hívlak. Szia.

-Szia.- leraktam majd folytattam a sajnálkozást.- Bocsi de most mennem kell. És még egyszer ne haragudj.

Sarkon fordultam és már siettem is, nem akartam, hogy még kínosabbá váljon a helyzet. Hallottam, hogy kiabál valamit utánam, csak azt nem, hogy mit.