A találkozás...

Bocsi, hogy ilyen sokára hoztam a részt, de nem volt időm, meg lusta is voltam. Jó olvasást!:*

Esténként azon gondolkozom, hogy nem-e csináltam-e az nap valami nagy hülyeséget. Az idő csak múlik és múlik nem tudsz azon agyalni, hogy milyen napod lesz másnap vagy, hogy épp kibe botlasz bele. Lehet akár egy idegen, volt szerelmed, ellenséged, ismerősöd, de lehet egy olyan személy, akit egyszer már láttál csak nem tudod ki ő, s hol lakik. Viszont valami megfogott benne.Akár a szeme az illata, vagy az érintése. Utána már csak rá tudsz gondolni, vele álmodsz, elképzeled milyen lehetne kettőtök élete. Mi van akkor ha azt a bizonyos személyt nem fogod már soha viszont látni? Rosszabbik esetbe beleőrülsz a fájdalomba. Mintha csak az egyik feledet tépték volna szét. Jobbik esetbe elfelejted, hisz nem is ismerted, még a nevét sem tudtad. 

-Hahó El! Minden rendben?- legyezgette a szemem előtt kezét Flora.
-Ja, persze ne haragudj. Egy kicsit el bambultam. Elég fáradt vagyok mostanság. 
-Én is főleg ez a túlóra, mellette a tanulás. Nekem ez már egy......
-Mi az....? Mi van..? Mond már kérlek!! 
Újabb kérdésbe kezdtem volna mikor befogta a szám és a bejárati ajtó felé mutatott. Öt jómódú, srác lépett be rajta. Ha rájuk nézel nagy egoistaságot, bunkóságot, önzőséget látsz a szemükben. Főleg a kis fürtösében. Igen fürtös, mivel gyönyörű göndör gesztenyebarna haja van, ezért neveztük el fürtösnek. Aztán volt egy szőke hajú srác is, aki inkább egy manóra hasonlított nem is emberre. A harmadik fiú jellegzetessége a csíkos póló, egészen jól áll neki. Egyedül a kockás inges volt természetes, benne nagyon nem találtunk hibát, csak annyit h folyton mosolygott. Egész jó kedvel kuncogtunk Florival míg nem bejött az ajtón az utolsó fiú is. Sötét barna haj varázslatosan csillogó szemek...mintha...minta őt már láttam volna valahol. 
-Az kizárt hol láthattad volna?
-Nem tudom,de annyira ismerős.
-Akkor meny és derícsd ki.- Utasított a legjobb barátnőm.
-Miért pont én?
-1. Azért mert látom,hogy bejön. 2. Mert a te asztalodhoz ültek le. 
-Hogy te....
Inkább nem szóltam semmit sarkon fordultam és mosolyogva gyors léptekkel oda mentem az öt sráchoz.Egy lépés választott el az asztaltól amikor  megcsúsztam a padlón. Akkorát estem, mint az ólajtón. Jól be is vágtam a fejem. Egyből mind az öten a segítségemre siettek. Folyamatossan kérdezgették, hogy "ugye jól vagy!? Nincs semmi bajod?" A fejem csak sajgott nem tudtam beszélni se, ezért csak bólogattam. Amikor nagy nehezen fel tápászkodtam a hideg kőről egy kéz el kapta a derekamat és egészen a pultig el nem engedte.
-Remélem minden rendben. Máskor vigyázz egy kicsit jobban magadra.
-Igen. Rendben.- már indult volna el de meg ragadtam a kezét.- Várj mond csak mi még nem találkoztunk valahol?
-*édes nevetés* De igen. 
-Ohh... És el tudnád mondani pontosan hol is? 
-A St. Jame's parkban. Épp arra sétáltam mikor rám estél.
-Opsz.., hogy az te voltál!?
-Igen. Amúgy a nevem Zayn Malik. 
-Elena Fisher.-kezet fogtunk.
-Nos Elena nekem most mennem kell de azért remélem még találkozunk. 
-Én is remélem.

URAM ATYÁM végre találkoztam Zaynnel a titokzatos fiúval akire rá estem a parkban. Egész este csak ugráltam az ágyamon, annyira boldog vagyok. Ugrálás közben megcsúszott a lábam és leestem az ágyról. Gratulálok Elena ma már másodszor töröd ki a nyakad.
-Minden rendben? -nyitott be drága mamikám.
-Persze csak megint bénáztam. 
-Jaj vigyázz már jobban magadra. Nem kell semmit ki mosni?
-Oké de. Itt van a köténykém.  
-Előtte pakolj ki belőle mindent, ne hogy ki mossak véletlen valamit.
Nem volt benne nagyon sok minden csak egy jegyzettömb hozzá egy toll és valami papír fecni. Vajon ez mi lehet. Kihajtogattam és ott villogott benne egy telefonszám és a gazdája neve.